Ethno Music CD sleeve

Ethno Music

Project description | ‘Ethno music – old traditions in new ways’ was a project to establish a vivid cooperation between modern ethno artists in the wider region of the V4 countries. A38 Ship established a creative team of artists working with ethno music through a modern approach. Five artists were going to create a set of tracks based on the traditional music of their region. The set was published and also performed in five countries presenting the ethno music of the region in a new modern style.

My role | Visual concept, briefing, copywriting, sleeve notes, editing
Art director | Tóth Andrej
Photography | Emil Chalhoub
Project manager | Kozlov Sándor

MasterCard Mobile at A38 Ship Awareness campaign for mobile payment

MasterCard Mobile at A38

Project description | As a part of a long term partnership, A38 offers the possibility for clients and concert-goers to purchase tickets by MasterCard Mobile payment method. We initiated an awareness campaign via indoor and online elements (eg. indoor posters, flyers, newsletter and website alerts, social media posts etc.) to raise the willingness to purchase by smartphone apps. The headline (Do you go to gigs with your mobile?) ironically refers to the key visual photo which depicts a more and more common moment when the fans rather use their cellphones than enjoy the performance.

My role | concept, briefing, copywriting, media planning
Art director | Tóth Andrej
Photography | Somay Márk
Project manager | Lozsádi Dániel

A38 Magazine Havi programmagazin | Montly Programme Magazine

A38 magazin

Project description | A38 Magazine is a monthly, 20-24 pages, bilinguish (HU/EN), tabloid format newspaper. Its fanzine-like format evokes the golden age of indie music, when this kind of media bloomed. There are various and multiple genres in the magazine: reviews, interviews, photos, reports focusing mostly on the performers of A38 Ship. Download the first issue for more information

My role | concept, briefing, project management, supervision
Art director, typography | Tóth Andrej
Senior editor | Varró Eszter

Watch the trailer below

Bővül az A38 Hajó 2010 Brosúra | Brochure

Bővül az A38 Hajó

Project description | ‘Bővül az A38 Hajó’ (Expanding A38 Ship) is an informational brochure which contains detailed information about the architectural expansion of A38 Ship. The main aim of the brochure is to inform the decision-makers, event organizers, travel and advertising agencies about the conception, diverse possibilities, and technical equipments of the new areas. For more info download pdf file

My role | Concept, briefing, photography, copywriting, editing
Art director | Tóth Andrej
CAD blueprints | Váncza László

Egy kísérteti film Bevezető a Metropolis Psycho-analízisek összeállításához

A Metropolis olvasói megszokhatták, hogy egy-egy szám írásai meghatározott tematika köré szerveződnek. A szerkesztők természetesen igyekeznek az általuk relevánsnak tartott témákat minél változatosabban bemutatni. A Metropolis lapjain szó esett már kurrens és kevésbé kurrens filmelméleti irányzatokról. Egy-egy összeállítás erejéig megpróbáltuk feltérképezni a film és egyéb művészeti területek lehetséges kapcsolódási pontjait. Bemutattunk rendezőket, hol a teljesség igényével, hol csupán életművük Magyarországon kevéssé ismert szegmenseire, vagy éppen filmelméleti jelentőségükre koncentrálva. Egyvalamire azonban még nem volt példa: hogy egy összeállítás egyetlen filmet állított volna középpontba. Most ez történt: a teljes szám Alfred Hitchcock 1960-as Psychójáról szól.

Egy kísérteti film Bevezető a Metropolis Psycho-analízisek összeállításához bővebben

Az utolsó dombon Tájkép és tájábrázolás Krasznahorkai László és Tarr Béla Sátántangóiban

Kiindulópontként fogadjuk el Radnóti Sándornak azt a megállapítását, mely szerint a Sátántangó elsősorban abból a szempontból jelent fordulópontot a nyolcvanas évek magyarországi irodalmában, hogy “a regény tere újra egy […] dúsan tagolt, rétegezett, hierarchizált […] világ, nem pedig tudatállapot, vagy maga az írói műhely“.1 Első pillantásra úgy tűnhet, mintha e mondat stílustörténeti meghatározás lenne: mintha a realista regény feltámadásáról beszélne, arról a pillanatról, amikor az ábrázolás (újra) felülkerekedik a szövegen, az elbeszélés az önreflexión, a látvány a nyelven. Persze nem pontosan erről van szó, Radnóti is gondosan kerüli a realizmus kifejezést, tágabb értelemben, egyfajta nagy epika hagyományába illesztve kezeli Krasznahorkai regényét. Mindenesetre valamiféle felülkerekedésről van szó (mindenfajta értékmozzanat nélkül): a Sátántangó, az ironikus kontextusgyártás vagy az önreflexív próza, azaz az önmagát romboló epika tradícióival szakítva, de azokról meg nem feledkezve, egyfajta világot, univerzumot jelenít meg, többé-kevésbe függetlenedve a megjelenítés módját, a szövegiséget feszítő problémáktól. Ez a speciális helyzet, a regénynek az irodalomtörténeti topográfiában elfoglalt különleges pozíciója teszi lehetővé, hogy az irodalom és a film közötti összefüggéseket és elkülönüléseket kutatva Krasznahorkai és Tarr művének összevetésével levonhassunk néhány elnagyolt következtetést.

Az utolsó dombon Tájkép és tájábrázolás Krasznahorkai László és Tarr Béla Sátántangóiban bővebben

Sors és végzet Szabó István: A napfény íze

1.
Mit jelent a sorssal való találkozás? Nem feltétlenül a saját sorsra gondolok itt, a kibontakozó egyéni életút önmagunkra vonatkoztatott, kézzelfoghatóvá váló formájára, arra, ahogy – Szókratész módján – ráismerünk megjelenő, megszólaló daimónunkra. Sokkal inkább arra, ahogy a másik élete körvonalat ölt számunkra, ahogy tetteiből, mozdulataiból, gesztusaiból összeáll egy irányultság, egyfajta értelem. Ahogy az elemi, elkülönült mozzanatok egységes tapasztalattá, a másik ember létezésének tapasztalatává sűrűsödnek. Ahogy a létezésnek ebből a tapasztalatából felcsillan a másik valósága, a maga teljességében. Oly ritkán történik meg ez velünk a mindennapi életben – vagy legalábbis különleges érzékenység, hangoltság kell felismeréséhez –, még szerencse, hogy léteznek műalkotások, sajátos segédkonstrukciók, melyekben a plasztikussá tett sors felvillanhat és formát ölthet. Nem állítom, hogy minden műalkotásnak ez lenne a feladata, sőt abban is kételkedem, hogy a műalkotásoknak egyáltalán van “feladata”, csupán azt mondom, hogy számomra, illetve néhányunk számára – a fent említett érzékenység, esetleg élettapasztalat híján – a másik személyes sorsának ilyesfajta plaszticitása kizárólag műalkotásokon keresztül tapasztalható meg. Az ilyen művek közé tartozik Kertész Imre Sorstalasága, Proust gigászi regényfolyama, vagy hogy egy szűkebb területről, a filmtörténetből vegyem a példákat, ilyenek John Cassavetes vagy Forgács Péter filmjei, esetleg Erdély Miklós Álommásolatokja. Olyan művek, melyeknek valami sajátos szubjektív érvényességen kívül nem sok közük van egymáshoz.
(Előre kell bocsájtanom, Szabó István A napfény íze című filmjét nem – minden, a sorsra vonatkozó látványos és hangsúlyos utalása ellenére sem – tartom ilyen műnek. A kritikus sajátos és kényelmetlen helyzetbe került – a továbbiakban éppen arra kénytelen erőtlen kísérletet tenni, hogy e negatív állítást valamilyen módon érvekkel támassza alá. A negatív állítás mindenképp negatív érvelést von maga után; az elkövetkezők száraz és decens, helyenként óvatoskodó stilisztikai megoldásai nagyrészt e visszás helyzetnek köszönhetők.)

Sors és végzet Szabó István: A napfény íze bővebben